Hogyan alakult tovább kis munkatársaim elődjeinek története és hogyan fejlődött tovább az apiterápia?

Az elmúlt évszázadokban számos változás és fejlődés történt az ember és a méhek kapcsolatát illetően. Erről, valamint az apiterápia egyes történelmi vonatkozásairól szól ez a rész.

Amennyiben lemaradt volna a korábbi, méhészet és az apiterápia történetéről szóló részekről, a mezgyogyasz.hu weboldalam cikkei között megtalálja ezeket az írásokat.

Miért nem volt egyenletes a méhészet és az apiterápia fejlődése?

Ahogyan a történelem nagy háborúi visszavetették a különféle kultúrák kiteljesedését, úgy veszett homályba időnként a méhekről és a csodálatos termékeikről összegyűjtött tudás is. Pl. a római birodalom területét elfoglaló barbár népek nem rendelkeztek elegendő tudással a méhekről és tartásukról. Így a leigázott területeken újra a primitív zsákmányolás és mézvadászat kezdett elterjedni.
- A mézvadászatról az első részben írtam, ami itt olvasható:

>> http://mezgyogyasz.hu/mehekbol-munkatarsak.html

Méhészeti termékek a harctéren?

Az apiterápia egy másik, érdekes történelmi vonatkozása pedig azt mutatja, hogy a háborúknak köszönhetően terjedt el leginkább a méz és a propolisz gyógyító célú alkalmazása.

Elsősegélyként és fertőtlenítésre használták ezeket a méhészeti termékeket a harctéren. Csatákban szerzett nyílt – sokszor mély – sebek kezelése során a méz nagyon jól felszívta a sérülésből a kórokozókat és légmentesen lezárta a sebet a további fertőzésektől. Egyes népek katonái pedig propoliszt is vittek magukkal sebfertőtlenítés céljából.

Szorgos kis jószágok a honfoglalás és az első magyar királyok korában

Mézzel kapcsolatos magyar szavaink eredete is utal arra, hogy elődeink már a honfoglalás korában is méhészkedtek. Írásos emlékek szerint fák törzsébe faragtak odúkat a méhcsaládoknak.

Több történelmi tény - pl. helységnevek, Szent István egyes iratai - pedig azt bizonyítja, hogy az Árpád-házi királyok uralkodása idején a méhészkedés már széles körben elterjedt tevékenység volt. Sőt, még oktatták is a méhek tartását, - papoktól lehetett elsajátítani ezt a tudást.

A méhtartás népszerűségének növekedésével együtt elkezdtek megjelenni a méhészeti termékek feldolgozásán alapuló különféle mesterségek, illetve a gyógyító célú tevékenységek is.

Későbbi korból származó magyar történelmi emlékeink között olyan edények is megtalálhatók, amelyeken különböző mézkeverékek nevei olvashatók - feltehetőleg már gyógyító céllal alkalmazták ezeket.

Hogyan fejlődött tovább a méhek természet adta kincseinek felhasználása?

A következő ilyen témájú részből további érdekességeket tudhat meg! :)

Hegyi József, méhész, apiterapeuta

(0670) 7764-112

Szeretne még több ilyen érdekes tudnivalót?