Ebben a részben újabb érdekességeket szeretnék Önnek bemutatni szorgos kis munkatársaim és a méhészet történetéből.

Amennyiben lemaradt volna a korábbi, méhészetről és az apiterápiáról szóló részekről, a mezgyogyasz.hu weboldalam cikkei között megtalálja ezeket az írásokat.

Hogyan nyerte el a háziasított méhek otthona a mai formáját?

Ahogy a méhészek elődei egyre több időt töltöttek a méhek között és megfigyelték őket, úgy lett egyre hatékonyabb az apró szorgos jószágokkal való foglalatoskodás is. A kizsákmányolást egyre inkább a felelősségteljes bánásmód váltotta fel. Ezzel a méhek túlélési esélyei is javultak és egyre nagyobb mennyiségben állították elő értékes kincseket.

Ezen folyamatnak köszönhetően a háziasított méhek otthona több átalakuláson ment keresztül, mire elérte a mai kaptár formát. De elsőként térjünk vissza hazaszállított faodúhoz.

Hogyan kezdődött a méhtartás?

A méhészek elődei rájöttek arra, hogy ha kivágják és hazaviszik azokat a fatörzseket és odúkat, amelyekbe a méhek fészkeltek, akkor nem kell nagy utakat megtenniük a mézért.

Egy idő után elkezdték ezeknek a fatörzseknek az üregét különféle módon alakítani úgy, hogy az egyre inkább alkalmassá vált a méhek tartására, szaporítására és a méhészeti kincsek megtermelésére. Ezt a méhészkedés céljára kialakított méhlakást köpűnek nevezték. Általában kőlappal fedték le, hogy védjék az időjárás viszontagságaitól.

Fatörzsből méhkas

A küpű mellett elkezdtek megjelenni az első - vesszőből vagy gyékényből - fonással készült méhkasok is. Ezeket be is tapasztották, aminek több előnye volt: védte a méheket a hidegtől, valamint harkályok és más madarak sem jelentettek veszélyt a számukra. Végül a fonott-tapasztott méhkas szinte teljesen felváltotta a köpűt.
A méhkas fonásához számos hiedelem is kapcsolódott. Az erre vonatkozó népi tanácsok leginkább a méhek védelmére és a bőséges mézhozamra vonatkoztak.

Újkori méhészet uralkodói támogatással?

A méhészek tevékenysége az idők során még értékesebbé vált. Olyannyira, hogy a 18. században pl. Mária Terézia adómentességet biztosított a méhészeknek és más módon is támogatta őket. Még főiskolát is alapított Bécsben a méhészek számára.

Egy évszázaddal később már elkezdtek megjelenni az első méhkaptárak. A méhek kasban való tartása pedig fokozatosan a paraszti gazdálkodásokhoz került át.

A lépes keretek feltalálásával új kor kezdődhetett a méhészet történetében. Ennek köszönhetően a méhészek még inkább megismerhették a kis szorgos teremtmények életét. Emellett a mozgatható keretes kaptárak nagyobb biztonságot adtak a méhcsaládok számára is.

Ezek a modernebb "kincseskamrák" kiegyensúlyozottabb életciklusokat biztosítanak a méhcsaládok számára és elősegítik a hatékonyabb termelést is.

Bízom benne, hogy ebben a részben is sikerült Önnek újabb érdekességeket bemutatnom! :)

Üdvözlettel:

Hegyi József, méhész, apiterapeuta

(0670) 7764-112

Szeretne még több ilyen érdekes tudnivalót?