Az alábbi összeállításban 10 érdekességet szeretnék Önnek bemutatni a méhek és az ember együttműködésének történetéből.

1. A méhészet történelmi jelentőségét mutatja, hogy már a késői középkorban számos magyar település, amelyekben az uralkodó méhészei laktak, ezzel a tevékenységgel kapcsolatos nevet kapott, pl.: Méhkerék, Méhes, Méznevelő.

2. Magyarországon a mézeskalácsipar már az 1400-as években virágzott, amelyhez jelentős mennyiségű méz megtermelésére volt szükség.

3. A méheket nemcsak önállóan elhelyezett vagy egymás közelébe tett faodvas méhlakásokban tartották, hanem tisztásokon és erdőkben felállított méhesekben. Ez az úgynevezett kelence, ami általában négy oldalú, körben fedett építmény volt, melynek belső "polcaira" helyezték egymás mellé a méhkasokat.

4. A méhészek elődei még sziklafalba kialakított fülkékben is tartottak méheket. Ezeknek a vájt üregeknek az elejét lezárták egy deszkával, amelyen volt egy kis közlekedő nyílás a méhek számára.

5. Számos különös hiedelemről és babonáról tudunk a méhészet témájában. A 17-18. században a méhészekre pl. úgy tekintettek, mint valamiféle varázslókra, és nem pedig gazdálkodó emberekre. Úgy tartották, hogy egyes méhészek képesek voltak pusztán fütyüléssel a kasba csalni az elrajzott méheket.

6. A népi hagyomány szerint a méhek még szerelmi kötésekben is segíthetnek. Úgy gondolták, hogy ha egy lány levágja azt az ágat, amelyre egy méhraj telepedett, majd megérinti vele a kiszemelt jövendőbelijét, akkor a legény szerelmes lesz belé.

7. Egy másik hiedelem szerint, ha a méhész lakodalma idején vörös posztóval takarták le a kaptárakat, akkor a méhek is vigadtak.

8. A száz évvel ezelőtti méhészetet oktató írások között előfordultak igen különös táplálékok is, amelyeket a téli etetések alkalmával adtak a méheknek. Ezek között voltak mézes lében főtt gyümölcsök, gyökerek, sőt lisztféléket, burgonyát és még sült szárnyasok húsát is odatették téli eledelnek.

9. A méhek füstöléssel való lenyugtatása egy több ezer éves megfigyelésből származik: a vadon élő méhek a nagy erdőtüzek alkalmával, a veszélyt megérezve abbahagyták tevékenységüket, teleszívták magukat mézzel, hogy ha új otthont kellene keresniük el tudjanak menni egy kis tartalékkal. A füstnek köszönhetően tehát a méhész el tudja végezni a munkáját.

10. Egyes méhészek körében elterjedt az úgynevezett méhészpipa is, amellyel szintén elvégezhető a füstölés. Megnyugtatásképpen itt szeretném megjegyezni kedves olvasóimnak, hogy jómagam a hagyományos füstölőt részesítem előnyben, és nem tervezek pöfékelős méhész fotót. :)

Bízom benne, hogy sikerült újabb érdekességeket megismernie kis munkatársaim történetéből.

Jó egészséget kívánok!

Az alábbi fotóval búcsúzom:

Kis munkatársaim megérdemlik, hogy a tenyeremen hordozzam őket.🐝🍯😊

Hegyi József, méhész, apiterapeuta

(0670) 7764-112

Szeretne még több ilyen érdekes tudnivalót?