Elérkezett az idő, hogy a méhek készülődni kezdjenek a télre. Ebben Józsi méhész mindig segített a kis munkatársainak. Fontos ügyről volt szó, hiszen a segítsége közvetlenül befolyásolta a méhek túlélését, a család állapotát, valamint a következő szezon beli munkaképességüket.

Józsi gazda felmérte, hogy mekkora a család mérete és meghatározta, hogy mennyi mézet hagyjon nekik a téli időszakra. Ha úgy látta szükségesnek, akkor etetéssel pótolta a táplálékot. A szokásos módon egy méhegészségügyi felelős is érkezett. Ketten együtt ellenőrizték a lépeket, az méhanyát, az élelmet, illetve feljegyezték a telelő családok számát is.
Az ilyen ellenőrzések során a gondos gazda egy érdekes módszert is szokott alkalmazni: a fülét a kaptár oldalához teszi és hallgatózik. A korábbi években legtöbbször csendes, egyenletes méhzúgást hallott, ami azt jelentette, hogy minden rendben van.

Ám ezen az ellenőrzésen másképp történt... Ahogy közelebb ért a kaptárakhoz, furcsa morajlást hallott. Rögtön oda is hajolt az elsőhöz. Ez csendesnek tűnt, ezért ment a következőhöz. Egyik kaptárat vizsgálta a másik után, míg végül elérkezett az utolsóhoz. Figyelmesen hallgatózott, de ebből a kaptárból is csak egyenletes méhzúgás hallatszott.
Pedig a furcsa morajló hang továbbra is hallható volt, és igen közelinek tűnt. Ezután átment a kaptársor túlsó oldalára. Ekkor világossá vált számára, hogy a hang nem a méhek otthonai felől, hanem egy közeli bokorból jön. Elindult a bokor felé és miközben közelített hozzá, a morajlás egyre inkább ritmikusan erősödött.
Odaérve óvatosan belesett a bokor ágai közé. A látvány igencsak meglepte...
A bokor aljában Medve barátunk gömbölyödő pocakkal feküdt és hangosan horkolt.

- Ez aztán az édes szieszta! - gondolta Józsi méhész. - Biztos belakmározott a mézből a téli álom előtt és már nem ért el a barlangjáig.

Eközben az ágak mozgatásának neszére bundás barátunk egy rövid horkantás kíséretében egyszeriben fel is ébredt. Még a szeme is kikerekedett, miközben összenézett Józsi méhésszel. Néhány pillanatig némán nézték egymást, majd Medve barátunk dünnyögő mormogással és brummogással feltápászkodott, aztán lomha mozdulatokkal elindult. Feltehetőleg a barlangja felé vette az irányt.

Józsi gazda még látta, ahogy Medve barátunk száraz fűvel és levelekkel teli bundával eltűnik a fák között, aztán visszaindult a kaptárakhoz. Elmosolyodott a történteken. Még azt a kis mézet sem sajnálta, amit a torkos medve megdézsmált a kaptárakból. Megkönnyebbüléssel sóhajtott fel, hogy az idei telelés előtt is mindent a legnagyobb rendben talált a kis munkatársaknál. :)



Ha tetszett Önnek ez a kis történet és szokott gyerekeknek, unokáknak mesélni, mesét felolvasni, és kíváncsi a folytatásra, a következő részért figyelje a Facebook oldalunkat! :)



Üdvözlettel:
Hegyi József, méhész, apiterapeuta

(0670) 7764-112






Mi az, amit Ön ténylegesen tehet azért, hogy fiatalos és egészséges maradjon? Hogyan kell szedni a méhpempőt? Mit kell tudni a propoliszról, virágporról és a mézről?

Ha még nem tette, iratkozzon fel itt a tájékoztató sorozatomra! >>


Hegyi József, méhész, apiterapeuta